Kosár

Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált …
– Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
– Sok dolgom van. – felelte a nő
– Már hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.

Tanítok 2 sólymot, 2 sast, fegyelmezek 2 nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót. – felelte a nő

– S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket .
– Bennem vannak.
A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.

A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.

A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de meg őket tanítanom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak. – ők az én lábaim.

A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet. – Ő a testem.

A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. – Ő a nyelvem.

S van egy oroszlánom
ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király.
De nekem meg kell szelídítenem.
– Ő az egóm.

Látod milyen sok dolgom van?
És neked?
Neked mi a „munkád”?

( Munay-ki )
Forrás: Tóth Heidi Hesse

Szólj hozzá

Írj üzenetet!