Kosár

Azaz vissza az edzésekhez… De mi van akkor, ha a bizonytalanabb a boldogabb? Akkor biztos, hogy az a bizonytalanabb?! És a nagy kérdés: Téged boldoggá tesz, amit csinálsz?
Ezt a kérdést tettem fel magamnak is!

Volt egyszer egy srác, aki álmodni se mert arról, amit elért. És meg sem becsülte azt. És be is sokalt. És még sorolhatnám életem storyját, de nem teszem, inkább leírom, amit előttem már oly sokan, hogy hogyan mertem meglépni, hogy a biztosból (ismét) a bizonytalanba menjek (ami mégis biztosabb). Na, de hogy is van ez? Mi a francól beszélek már megint?

 

2008-2009ben mikor elkezdtem edzői pályafutásomat, álmodni se mertem volna, hogy elérem, amit elértem és úgy, hogy ahogy. TRX, Crossfit. Őszinten… Tízen x éve te tudtad mi az? Dehogy is, hallani se hallottál róla. Továbbmegyek… funkcionális edzés?!Hát egy fél ország nézett minket hülyének, hogy mit akarunk mi a plankkel, miközben a hasprés sokkal többet ér… de komolyan. És most?! Na most mi van, kérdezem én?!

Első továbbképzéseim voltak ezek a tanfolyamok, amikben nagyon gyorsan el is tudtam helyezkedni a legjobb helyeken. Vicces, nem is nagyon volt több.
TRX a kisebb mozgásstudiókban, ahol még PowerPlate-el kombináltuk az edzéseket, majd a FitnessFactoryban, ahol az első csoportos órák is indultak. Anno emlékszem, még a TRX alap képzésünk is itt volt és álmodni se mertem volna soha, hogy én egyszer ott fogok dolgozni, aztán… jó pár év lett belőle, a legszebbek:)

Crossfit, a Testakadémia berkein belül, háziversenyek, majd a Savoyában megnyílt a Spark, ahova az egész országból jöttek az akkori és leendő versenyzők, tanulók. (Hozzáteszem, kb 3 ilyen jellegű terem lehett Pest megyében, nem utcánként 3!)

Továbbképzések, baromi sok rendezvény, szervezés, tervezés, közben rohangálás a termek között (mert ugye a  jó edző nem egy teremben dolgozik, hanem mindent is beválal. Volt olyan része az életemnek, amikor egyszerre 6 terem között ingáztam! Heti 26 csoportos órát tartottam plusz a személyi edzéseket…képzelheted?! … a megkeresett pénzem konkrétan, kajára ment el, benzinre és parkolóra…)

Jöttek a termek, mentek a termek ugyanígy a vendégek. Sok-sok életút sok-sok tapasztalás és egyszerre csak azt éreztem, hogy ebből itt elég.

“Újratervezés-újratervezés” – súgta egy hang

Kaptam is egy lehetőséget egy kedves barátomtól, hogy menjek hozzá dolgozni. Elvégre már részben vezettem termet, a saját vállalkozásom managelem 10 éve, biztos menne nekem egy kis pénzügyi terület. Majd beiskoláznak, segítenek és szépen megtanulok mindent. Napi 8 óra, iroda.
Hát elvállaltam, mert kellett valami új, mellette persze megmaradt a kemény mag, és maradt heti pár óra edzéstartás is. Jó volt kicsit mást csinálni, kicsit megnyugodni és leülni. De nem kell bele is ülni…

Jött a covid, bezártak mindent, közbe megszületett a kislányom is, mondhatni pont jókor jött ez a része az életemnek, mert biztos pontot adott, egy biztos kereseti forrást…Aztán eltelt egy év, kettő és éreztem, hogy ez nem oké. Eltunyultam, nagyon elrontottam.
Az irodával jött a kényelem, a lustaság, a homeoffice-os napok ezt még tetézték is, aztán “hellouram” felkaptam +15kg-t…na persze nem izomba:D

Rosszul voltam magamtól és abból ahova süllyedtem. Nagyon gyorsan változtatnom kellet, hisz az aputest és én összeköltöztünk, pedig sosem voltunk jóban.
Elkezdtem újra mozogni, futni, bringázni, bellezni majd trx-ezni és rájöttem, hogy ez nekem mennyire hiányzik. Rájöttem, hogy mennyire nem értékeltem azt ami a legjobb volt benne, hogy a magam ura vagyok. Azt, hogy nem egy irodában ülök, hanem tehetek az emberekért. Az egészségükért. És elkezdtem figyelni a jelekre.

Tudod mennyire elgondolkodtató, amikor hazafelé tartasz a melóból és megállítanak az utcán, hogy ugyan hol tartok most edzést, lesz-e valamikor légzés WorkShop, mert baromi nagy szükség lenne rá és még sok ilyen kérdés? Rájöttem, hogy az emberek nem azt kérdezik tőlem hány táblázatot töltöttem ma ki, mennyi papírt írtam alá, hanem, hogy hogyan tudnak és tudunk ismét elindulni egy egészséges élet felé.
Besokaltak, ahogy én is…

Figyeltem magamat munka közben, hogy nem vagyok boldog. Nem jógázok. Sőt. Összevissza eszek, mi több zabálok, nem is eszek. Figyeltem, hogy nem tölt az iroda, sokkal inkább fáradtabb és enerváltabb vagyok mint munka előtt. Nem tölt, ha egy feladat el van végezve. Viszont, ha láttam, hogy vendégeim megtanulnak guggolni, erősebbek, gyorsabbak vagy szépen alakulnak az mennyire piszok jó érzés.
Mennyire jó, hogy tudom/látom, hogy a része lehetek a fejlődésüknek egy jobb, szebb, egészségesebb élet felé az úton.
Itt már tudtam, hogy most jött el a pont ismét, hogy váltsak… Igen, vissza. De miért? Hisz besokaltam, kiégtem, ahogy ezt már soksok edző megtapasztalta előttem is.

Azért, mert ez egy baromi jó lehetőség! Egy új kezdet.
A régi tapasztalatokkal, tanulságokkal, hogy most magasabb szinten, jobban lehessen csinálni. Nem kiégetve magunkat, nem széthajtva, mindent elvállalva.
Kevesebbet, de mégis többet!

Kaptam egy új papírlapot az élettől, ami tök üres.
Azt rajzolok rá és úgy, ahogy én szeretném… ez benne a legjobb! Őrült hajtások nélkül, betegen is bemegyek edzést tartani nélkül, összevissza kavarós teremvezetők nélkül és még sorolhatnám, de nem teszem, mert ez nem erről szól.
(Talán majd máskor, talán később vagy sosem…)
Erre a papírra most csak az lesz rajzolva, amit én és ahogy én szeretnék. Fejlődést, jó kedvet, egészséget úgyhogy mellette marad idő-erő-energia élni.
Lesz időm, hogy lássam Zoékát elindulni, hogy le vigyem többször egy nap a srácokat és ne csak rohanjunk, lesz időnk beszélgetni otthon, és energia elmenni futni és végre újra úszni!

Úgyhogy Hölgyek-Urak, Geri újra a színpadon.
Egyenlőre csak csoportos órákkal! Teljesen átalakul az online felület és hamarosan talán lehet jelentkezni személyi edzésekre is. Meglátjuk mit tartogat a jövő.
Egy biztos, megtanultam tisztelni magamat, az időmet, egészségemet. Azt amit felépítettem és a tudást, amit megszereztem. Mondhatni talán kicsit bölcsebb lettem. Ezt szeretném átadni Nektek is. (Kezdjünk el élni!)

Köszönöm az elmúlt pár év tanulságait, kapcsolatait, tanulásait az biztos, hogy több és jobb lettem általuk!
Most pedig megyek rajzolom az én kis papírkámat, színesen, vidáman, élettel telin, csupa jó emberrel… 🙂

ÓraRend

Szólj hozzá

Írj üzenetet!